A harmadik torony

"Leülök a tornyom lábához és nézem a kilátást, az én kilátásomat. Az egyik oldalon a lankás, városos, gazdag és alkonyodó Romagna, a másik oldalon (...) húsvéti birodalmamat sejtem, Urbinót, Arezzót, Gubbiót, az egész Umbriát. (...) Ülök az olasz táj fölött, (...) belém száll az olasz táj kimondhatatlan szerenitása, és mostani utamban először boldog vagyok. Boldog a szó antik értelmében, amely szerint a gyermek nem lehet boldog: teljes. Semmi sem hiányzik. A Harmadik Torony az enyém. Olaszország az enyém (...). Én magam az enyém vagyok. És önmagamnak elégségesen egyedül vagyok.
Ott, a Harmadik Torony alján megértettem mindent (...).
(...)
Egész jól lesz már hazamenni. A pánik elmúlt, megnyugodtam és erőt merítettem titkos tartalékból. Majd csak lesz valahogy, bátorság. (...) Akármi is lesz Európában, bízzál a magáncsillagaidban. Mindig akad számodra valahol egy Harmadik Torony. És az elég." (kiemelés tőlem)
Szerb Antal, 1936.

Bár dolgoznom kell(ene) ma este, gondoltam, előtte gyorsan befejezem azt a pár oldalt, ami még hátravolt A harmadik toronyból. A fenti vékonyka napló Szerb Antal személyes útleírása Észak-Olaszország néhány városáról, ahová úgy keveredett, hogy Spanyolországba akart menni, de ott épp polgárháború volt, így inkább Itáliába ment, "amíg Olaszország még a helyén van, és amíg Olaszországba mehetek".
Ha nem olvastam volna el a hátralévő pár oldalt, annyit írnék csak, hogy remek humorral, de a '30-as évek történései miatti keserűséggel megírt útikönyvról van szó, amelyet különös becsben tartok amiatt is (az Utas és holdvilággal együtt), mert ezerszer szebben, de azt írja meg, amit én magam érzek Olaszország (imádom) és az olaszok (hm...) iránt.
De elolvastam azt a pár oldalt, és nem térek magamhoz. Az ember, aki a fent idézett utolsó bekezdést írta, kételyekkel, de bizakodással telve ment "haza", egy fasizálódó Magyarországra. És 9 évvel ezután úgy halt meg, hogy puskatussal agyonverték a balfi munkatáborban.
Akármi is lesz Európában...
Tudjuk, mi lett Európában: évszázados gyönyörű városok rommá bombázása, civilek 10millióinak halála, éhezés és pusztulás; Szerb Antal, Radnóti Miklós és további 6 millió zsidó kiirtása, 250ezer roma deportálása, melegek megbélyegzése.
Akármi is lesz Európában...60 évvel később még mindig ott tartunk, hogy kirekesztünk, megbélyegzünk, zsidózunk, cigányozunk, buziverünk, mert néhányan nem értik, hogy a második világháború után mindannyian zsidók, cigányok, melegek vagyunk, értelmetlen halált halt civilek és katonák utódai vagyunk. Hadd pihenjen Szerb Antal békében!