Ősz

Borongós idő van kint…Épp nem esik, de érezni a nedves őszi levelek illatát, és jól esik mélyeket szippantani a párás levegőből. Szeretem ezt az időt. Szeretek ilyenkor egy puha sálba burkolózva csavarogni a városban, nézni a felhő-fények változását, a gesztenyék csillogó barnaságát, vagy a tócsákban tükröződő ismerős-ismeretlen épületeket. Nem mindig volt ez így…az ősz annyira elkerülhetetlenül a minden rossz kezdete volt számomra sokáig, hogy nem is tudtam értékelni a szépségét. Vége a nyári szabadságnak, kezdődik az iskola, egyre hidegebb van, egyre fázósabb minden reggel, és mindjárt, nagyon mindjárt itt az utálatos tél, szétsózott utakkal, latyakkal, karácsonyi bóvliárusokkal és tülekedő emberi masszával… De egyszercsak megváltozott valami: észrevétlenül elkezdtem nem félni az ősztől, és ezzel együtt elkezdtem szeretni. Jó ilyenkor kicsit magunkba fordulni, álmodozni, hagyni, hogy lassuljon az idő. Vénasszonyosan melengető, esőtől csillogó szép őszt kívánok mindannyiótoknak!