Olaszos hangulatban

Férjuram ma pár napra Londonba ment, és mire visszajön, én már a Balcsin leszek, úgyhogy gondoltam, meglepem egy finom vacsival, hogy legyen mire gondolnia a fish&chips gasztronómiailag kies hazájában…ez ugyan mostanság úgy igaz, hogy ha van elég pénzed, a világ legjobb konyhájába is betérhetsz – elvégre London tényleg a világ köldöke – de az átlag etetők kiábrándítók. Úgy értem, ha már meguntad az indiai, kínai, thai és egyéb keleti helyeket…
Lényeg, hogy szombat reggeli felderítés után úgy döntöttem, olaszos menü lesz. Utolsó pillanatig hezitáltam az indiai v. olasz között, de mikor megláttam a mellékelt bazsalikom-bokrot, végem volt. Arról nem is beszélve, hogy találtam Lucullus paradicsomot is…mindegy, hány év telt el azóta, a Lucullus paradicsom mindig Perugiát és az ott töltött nyaramat fogja felidézni. Egyik nap, az egyetemről hazamenet beugrottam a sarki zöldségeshez, vettem néhány paradicsomot, persze Lucullust, mert azon kívül csak méregdrága koktélparadicsom volt. Mikor fizettem, a zöldséges még beledobott a paradicsomos papírzacskóba egy szép levél bazsalikomot (persze tök ingyen): ha ezer évig élek sem felejtem el azt az illatot, ami a zacskóból áradt, mikor hazaértem! És ettől az illattól mindig eszembe jut az egész akkori nyár, minden pillanata külön-külön és egyszerre, és ez az egyetlen, amely néha enyhíti honvágyamat…vagy ellenkezőleg, annyira felerősíti, hogy legszívesebben felülnék az első repülőre, és meg sem állnék Perugiáig (na jó, kicsit Romában, úgyis onnan megy a vonat), a bazilika lépcsőéig, ahol annyit üldögéltünk órák helyett, este, vagy reggel, csacsogva, kávézva, vagy csak némán nézve a téren elhaladókat…És aztán a sok kirándulás Umbriában: Assisi, Spello, és Gubbio, még ezerszer szebben és középkoribban, mint ahogy Szerb Antal leírta.
Mindez benne volt a vacsorában, főleg, hogy Bence meglepett hozzá egy igazi toszkán borral is…

Az olasz konyha lényege az egyszerűség: fogod a legegyszerűbb, de legfinomabb alapanyagokat – paradicsom, olajbogyó és olaj, bazsalikom, fokhagyma, valami sajt – összedobálod, megfűszerezed, és gyakorlatilag kész. A hangsúly az alapanyagokon van: friss és megfelelő érettségű legyen, onnantól már el sem lehet elrontani.
Hosszas tervezés után a következő menüt állítottam össze. Kedvenc koktélomat (Negroni) rukola saláta követte szárított paradicsommal, fekete olajbogyóval, fenyőmaggal és pecorino romanoval, hozzá egy kevés friss rozmaring és bazsalikom. Só nem kell, mert az olajbogyó és a sajt épp elég sós; sima olívaolaj helyett pedig a paradicsom olaját használtam, attól még intenzívebb ízű lett. Saláta esetében egy a lényeg: az összetevők aránya, hogy egyik se nyomja el a másikat.
Főételnek chilis-fokhagymás csirkét sütöttem egy nagy rakás grillezett zöldséggel.
A vacsorát a desszert koronázta meg: citromos-vaniliás puding szederzselével, abszolút saját találmány, igen jól sikerült, úgyhogy felveszem a repertoárba.
Főbornak a már említett toszkán remeket ittuk, a desszerthez pedig az Árvay pincészetből szerzett Casino Cuvéet. Mennyei volt!
Utána kávé és limoncello, a többi nem gasztronómiai jellegű... :-)
További képek a Galériában.