A világ Rama-szemmel

Ma reggel a következő reklámot sikerült elcsípnem a tévében: anyuka tízórainak való szendvicset keneget gyerekeinek Rama margarinból, amelynek mágikus hatása miatt később kislány gyerek okosan felel a tanteremben, kisfiú gyerek meg győztes gólt üt a gyeplabdameccsen. Na ja: kislánynak sárga, kisfiúnak kék doboz jár....

Talán már ebből is sejthető, hogy ezúttal nem a margarin undorító ízének és egészségkárosító összetételének fogom szentelni ezt a posztot (bár arról is tudnék írni): ettől az értelmetlen, érthetetlen és rendkívül káros sztereotípiától durrant el az agyam, már csak azért is, mivel a reklámfilmecske megtekintése pillanatában, úgy reggel fél 8 tájban épp a 4. kilométeremet kezdtem futni a konditeremben 3 csaj és zéró pasi társaságában. A másik teremben 20 másik csaj aerobikozott, szintén zéró pasival. Mindkét teremben csaj edző volt. Feltételezem, egyikük sem reggelizett rama margarint (ugyan ki reggelizik reggeli edzés előtt?). És lehet, hogy nemcsak képesek voltak korán felkelni és sportolni, hanem talán még a munkahelyükön is megállják a helyüket. Vagy nem. De hányok attól, ha úgy állítják be, mintha ezt a kérdést a doboz színe determinálná. Ha nekem egyszer gyerekem lesz, olyan helyen fogom felnevelni - say Svédországban -, ahol nem az a társadalmi elvárás, hogy a kislány okos legyen (meg szép, persze), a kisfiú meg erős és ügyes. Ja, és apuka is ott van, amikor a szendvicskenegetés történik. Vagy, horribile dictu ő kenegeti a szendvicset, miközben anyuka a konditeremben van.
Addig azonban be kell érnem olyan rendezvényekkel, mint a FIONA vasárnapi meseolvasása „Csipkejózsika” címmel, amelyben a „lányok is lehetnek kalandok főszereplői és nem a várba bezárva kell várniuk, míg megmenti őket a királyfi”. Gyertek Ti is!