Little Italy Pesten

Régóta tudom, hogy Pesten nálam jobb tésztát csak a Kriziában és a Fausto'sban tudnak csinálni, ergo nem nagyon érdemes úgynevezett olasz éttermekbe járni, de ilyen-olyan okokból kifolyólag néha mégis megpróbáljuk. A fő oka többnyire az, hogy elfog a nosztalgia, hogy milyen jó lenne beülni valahova, elkölteni egy ráerős, beszélgetős vacsorát, amelynek tárgyi hozzávalói ritkán változnak csak: 1 kancsó a ház vörösborából, 1 üveg ásványvíz, 1 ropogós pizza kettőnknek előételnek és 2 egyszerű tészta főételnek, esetleg desszert - ahogy ezt annyiszor csináltuk Perugiában, Rómában, La Speziában, meg még Milanóban, Gubbióban és Spoletóban is. Világos, hogy ráérős, beszélgetős vacsorához nem alapvetés, hogy olasz ételt együnk, sőt, akár otthon is maradhatnánk, de hadd ne magyarázzam, hogy mi ennek a varázsa. Mivel azonban a Krizia és a Fausto's is annyira drága, hogy nagyon, ezért a bő egy kategóriával lejjebbi helyeket tesztelgettük az utóbbi időben. Az eredmény siralmas: találtunk egy középátlag szart, egy meglehetősen szart, és egy minősíthetetlenül szart. Fájdalom, hogy a sok szar helyen kifizetett pénzből már kijött volna egy rendes vacsora a drága helyeken is, de így jártunk. Következzen hát egy pesti olaszétterem-recenzió, a tűrhetően rossztól a siralmasig haladva.

1. Peccati di gola

A torkosság bűnébe esettekről elnevezett étteremben stílusos lenne Dante ezerszer elcsépelt sorát is a bejárat fölé írni: "Lasciate ogni speranza voi ch'entrate". Pedig jól indult. Egyrészt egy alkalmi olasz ismerős ajánlotta a helyet, gondoltuk, ez már jó belépő, másrészt az étlap dicséretesen túlmutat a "tészta húsos mártással" avagy "spaghetti bolognese" vonalon. Határozott elégedettséget éreztem, mikor megláttam az étlapon az itthon gyakorlatilag ismeretlen trenettét (ahó, La Spezia) és egyéb teljesen autentikus olasz fogásokat. Előételnek Antipasto misto di salumi e sott’olio-t kértünk. Hm. A felvágott nagyjából rendben volt, már annyiból, hogy legalább olasz volt, de kb. az itthon elérhető legvacakabb minőség, semmiképpen nem külön az étterem számára hozatott finomság. Let's say OK. Node az olajos zöldségek...konzerv articsóka, 1 ványatag aszalt paradicsom, 2 szem olajbogyó, mindez többnapos kenyérrel tálalva. Ezt kérésünkre kicserélték, némi fintorgás keretében.
Tészták: Trenette al Pesto con Fagiolini e Patate és Tagliatelle con Speck e Funghi Porcini. Az első rendben volt, de az efelett érzett örömünket erősen beárnyékolta az, hogy a másik viszont csikorgott a homoktól, ami konyhaművészetileg máshoz szokott férjem kedvét kissé elvette a további kulináris örömöktől. Desszert és kávé tehát kimaradt. A pincérünk nagylelkű hangulatban lehetett, mert bizalmaskodva megjegyezte, hogy az általunk nagyrészt érintetlenül visszaküldött, homokkal nehezített fogásért nem számol fel árat. Bocsánatkérésre vagy ilyesmire azért nem futotta.
Összegzés: a tulaj vagy legyen ott éjjel-nappal, vagy ösztönözze jobban a személyzetet, mert ezt a helyet a nemtörődömség fogja megölni. A tudás, az alapanyagok nagyjából meglennének, sokkal több odafigyelés viszont nagyon hiányzik.
(folyt köv. a "Da Pippo" és a "Vialuna" fedőnevű azonnali bezárásra ítélendő helyekkel).

.