Tubthumping

A tartalomban gazdag januári blogtermésem alapján le sem tagadhatnám, hogy undorító év eleji depibe csúsztam kissé, na. De ma is süt a nap, ma sem vették ki a vakbelemet (bizony, ennek is lehet örülni, ha ez embert napokon át ezzel ijesztgetik, de ez egy másik történet), úgyhogy úgy döntöttem, ennek vége. Ennek örömére két dolgot fogok most rögtön megejteni: egyrészről meghallgatom, naná, hogy teljes hangerővel, Chumbawamba felejthetetlen és nélkülözhetetlen klasszikusát (eredeti verzió itt), és ezt ajánlom mindenkinek, akire szintén ráférne némi pörgetés. Másrészről….mióta látogatás-statisztikát telepítettem az oldalra, mindennap látom, hogy hányan meg hányan (hm…) tartanák érdemesnek szerény kis blogom olvasását, már amennyiben lenne rajta bárminemű, de legalább újnak nevezhető tartalom. Így hát engedek a közakaratnak, és ünnepélyesen bejelentem, hogy mától újra itt! Csók!