Koszovó nem várt tovább, tényleg kikiáltotta a függetlenségét. Jól tette. Várható, mégis megható és felemelő esemény volt.
Az, hogy a szerbek hisztiznek, részben érthető, bár nem támogatható. Reméljük, ők sem gondolják azért annyira komolyan – ha így lenne, valószínűleg inkább Nikolicot választották volna meg elnöknek januárban, azért ő mégiscsak nagyobb eséllyel robbantana ki újabb balkáni háborút.
De az azért kár, hogy sok ország, amely szintén nem lesi kisebbségeinek minden kívánságát féltő gonddal, a precedensteremtődés félelme miatt - ahelyett, hogy örülne egy szerbek által agyonmészárolt kis ország de facto eddig is meglevő függetlensége deklarálásának – most inkább sunnyog. Jó esetben. Rosszabb esetben erősen rosszall. Hát innen üzenem, kedves Putyin bá’ és többiek, nézzetek már körül, és figyeljetek. Miért van az, hogy kivétel nélkül csak azok az országok izgulnak most, amelyeknek rendezetlen, rossz viszonya van a kisebbségeivel? Finnország miért nem fél, hogy jajistenem akkor most Ǻland is el fog szakadni??
Európában a kisebbségek helyzete néhány helyen tényleg nem rózsás (Vajdaság), néhány helyen nagyjából rendezett, csak a büszkeség bántja őket (Baszkföld), és egy csomó helyen pedig az égvilágon semmi gond nincs abból, hogy két- vagy többféle származású népség egy földrajzi területen lakik. Békén megvannak egymással, az odatévedő (közép-)kelet európai pedig csak tátja a száját, hogy né’ má’, itt minden ki van írva két nyelven (mondjuk olaszul és osztrákul, vagy netán finnül és svédül), lehet választani, hogy a gyereket hova küldöd oskolába, a boltban pedig minden van, és minden nyelven kérheted. Ja, hogy ehhez tolerancia kell, mások elfogadása és tisztelete? Az már gáz, ugye?
Engem mondjuk nem zavarna, ha Baszkföld vagy a Vajdaság holnap önálló államot akarna létrehozni. Hajrá. Aztán építsék ki a teljes közigazgatási rendszert, szociális ellátórendszereket, tőzsdét, amit akarnak. Csak nem ezen múlik. A kisebbségek rendezett helyzete nem elsősorban területi vagy nemzeti(ségi) kérdés - az önrendelkezés itten a kulcsszó. Ha valahol valódi autonómia van, valószínűleg semmi szükség nincs új országhatárok kijelölésére, ahol meg nincs, ott az sem sokat segít.
De az azért kár, hogy sok ország, amely szintén nem lesi kisebbségeinek minden kívánságát féltő gonddal, a precedensteremtődés félelme miatt - ahelyett, hogy örülne egy szerbek által agyonmészárolt kis ország de facto eddig is meglevő függetlensége deklarálásának – most inkább sunnyog. Jó esetben. Rosszabb esetben erősen rosszall. Hát innen üzenem, kedves Putyin bá’ és többiek, nézzetek már körül, és figyeljetek. Miért van az, hogy kivétel nélkül csak azok az országok izgulnak most, amelyeknek rendezetlen, rossz viszonya van a kisebbségeivel? Finnország miért nem fél, hogy jajistenem akkor most Ǻland is el fog szakadni??
Európában a kisebbségek helyzete néhány helyen tényleg nem rózsás (Vajdaság), néhány helyen nagyjából rendezett, csak a büszkeség bántja őket (Baszkföld), és egy csomó helyen pedig az égvilágon semmi gond nincs abból, hogy két- vagy többféle származású népség egy földrajzi területen lakik. Békén megvannak egymással, az odatévedő (közép-)kelet európai pedig csak tátja a száját, hogy né’ má’, itt minden ki van írva két nyelven (mondjuk olaszul és osztrákul, vagy netán finnül és svédül), lehet választani, hogy a gyereket hova küldöd oskolába, a boltban pedig minden van, és minden nyelven kérheted. Ja, hogy ehhez tolerancia kell, mások elfogadása és tisztelete? Az már gáz, ugye?
Engem mondjuk nem zavarna, ha Baszkföld vagy a Vajdaság holnap önálló államot akarna létrehozni. Hajrá. Aztán építsék ki a teljes közigazgatási rendszert, szociális ellátórendszereket, tőzsdét, amit akarnak. Csak nem ezen múlik. A kisebbségek rendezett helyzete nem elsősorban területi vagy nemzeti(ségi) kérdés - az önrendelkezés itten a kulcsszó. Ha valahol valódi autonómia van, valószínűleg semmi szükség nincs új országhatárok kijelölésére, ahol meg nincs, ott az sem sokat segít.
Koszovón pedig a világ szeme: itt a lehetőség megmutatni - a saját szerb kisebbségeinek - hogy kell ezt jól csinálni.
2 megjegyzés:
Azért Belgiumban a flamand/vallon helyzet némileg ellentmond az állításodnak. Ott aztán van önrendelkezés, de a flamandoknak még ez is kevés (a kétnyelvű feliratokat meg lefújják Flandriában).
Erre mondtam, hogy akkor hajrá, szakadjanak! Nem értem, miért kerítenek ennek az egésznek akkora feneket. Sztem az lenne a legjobb megoldás, hogy mérjék fel, hogy a központi költségvetésből mennyi pénz ment az utolsó x évben az elszakadni vágyó terület fejlesztésére, számolják ki, mennyit érnek az ottani autópályák, kórházak, miegymás, szakadárok fizessenek, aztán szakadjanak.
Megjegyzés küldése