Költözünk!

Hát, lassan már én sem hittem, de elérkezett a pillanat. HAZAKÖLTÖZÜNK! A lakás ugyan még messze nem tökéletes, de lakható és ez a lényeg. Arról nem is beszélve, hogy múlt november óta egy 90cm széles ágyon alszunk ketten, ami azzal jár, hogy egyszerre csak az egyikünk tud hanyatt/hason feküdni, a másik oldalt: ha valamelyikünk megfordul, akkor, mint a lánctalpban, fordulnia kell a másiknak is...Tényleg rém vicces, de kevéssé ergonomikus. Tehát megyünk és punktum!
Még mindig nagyon fura látni az üresedő polcokat...fura és kicsit szomorú. Az egyik oldalon tűnnek el a dolgok a polcokról, a másikon magasodik egy dobozhegy...ez a tárgymegmaradás törvénye. A tárgyaink foglyai vagyunk...én legalábbis. Jobb lenne nem ragaszkodni semmihez. Főleg, miután a korábbi dolgaim nagy része 8 hónapja bedobozva pihen egy garázsban, és gyakorlatilag semmire nem volt belőle szükségem (na jó, ha nem kellett volna ehhez megkeresni és kinyitni a dobozt, a tavaszi táskámat valószínűleg már előbb lecseréltem volna a nyárira...). Néha azt gondolom, elég lenne 1 nagy hátizsák néhány kényelmes ruhával, sportcipővel, mp3 lejátszóval, bádogbögrével (saját bögre azért kell) és Füst Milánnal. Ja, meg egy laptoppal. :-) Ugyanakkor szeretem a formatervezett, szép dolgokat, jól esik szépen megteríteni egy
asztalt, hozzáillő pohárból inni a bort, cipőhöz-övhöz passzoló táskával járni.
Bonyolult ez...most viszont megyek pakolni, mert ha helyette itt filozofálok, sosem végzünk.