A mai munkám lényegében az volt, hogy 8 órát buszozzak Tokajba meg vissza. Ezek után még jó ötletnek találtam beülni egy moziba is, bár már ekkor sem nagyon éreztem a térdeimet...
Lényeg, hogy mivel minden kritika - még a filmet amúgy lehúzók is - egekbe dicsérték Marion Cotillard Piaf alakítását, erre esett a választásunk. Már csak a teremben ülve realizáltuk, hogy 140 perc a film, ami, legalábbis a térdizületeimnek, mindenképp kínlódás.
A rendező azonban nem kímélte a látóidegeket, és ezeken keresztül a lelkünket sem: igen megrázó (de nem öncélúan az), jól, helyenként zseniálisan megcsinált filmről van szó, premier plánban mutatva egy ember teljes elroncsolódását. És benne egy színésznő, aki olyannyira átlényegült a filmben, hogy arra nincsenek szavak. Leírhatatlan. Bizonyíték erre az is, hogy bár már 3 órája vége a filmnek, még mindketten ébren vagyunk...
Nem volt könnyű összekaparni magam a film után, amikor igen udvariatlanul ránkgyújtották a teljes világítást, de nagyon örülök, hogy láttam ezt a filmet. Még akkor az, ha holnap (bizony, szombaton...) igen kialvatlanul megyek munkába emiatt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése