Húsvét előtt

A tegnap estét aktív sportolással töltve este negyed 11 tájban álltam neki vacsorát csinálni. Rutinból benyomtam a Cafét, ahol is ilyentájt ezoterikus műsor megy. Ezúttal nem somamamabolondgésa osztotta meg velünk a csillagok/füstölők/csakrák állását, hanem a közelgő húsvét alkalmából valami pacák merült alternatív történelemórába ill. etimológiai fejtegetésekbe. Asszem. A Jézus urunk kifejezést mindenesetre legalább 3x elhelyezte minden mondatban, a miheztartás végett. Ez rendben is van, elvégre demokrácia van, legyen csak minden bolondnak fóruma, nekem meg nem kötelező hallgatni, ha nem akarom. De én békésen mostam-téptem tovább a jégsalátát, és hallgattam tovább. Így tudtam meg, hogy Jézus urunk (bakker, azért attól már kiakadtam kicsit, amikor a riporter (?) szájából jött ki ez a szókapcsolat), 17 éves koráig a mi Máriánkkal egyetemben Erdélyben élt, onnan ment tovább később Nepálba, Indiába, meg mittoménhova. Ezt követően persze visszatért a Közel-Keletre, innentől ismerős a sztori a Biblia nevűből.
Ekkor már kezdtem hegyezni a fülem, lássuk be, nem mindennap jut az ember ilyen titkos infók nyomába! De megijedhetett, hogy máris túl sokat beszélt, mert ezután már csak arról volt szó, hogy a húsvét szó a hús kifejezésből jön, de ez nem az általunk ismert, nagyrészt fehérjéből álló, állati eredeti ennivalót jelenti, hanem valami mást, amit sajnos nem hallottam, mert a közben sülő virslik kisebb hangrobaj kíséretében elkezdtek kikéredzkedni a serpenyőből. Vagy melegük volt már nagyon, vagy elegük a sok hülyeségből.

Hogy értelme is legyen ennek a postnak, olvassátok Babitstól a Húsvét előtt-öt.