Hétvégi ajánló

Október első hétvégéjével számomra hivatalosan megkezdődött az ősz, tehát elvileg most már komolyan kéne vennem magam, értsd: kevesebb pia, több sport, ténfergés-csavargás helyett legalább egy kicsi tanulás, merthogy, kedves Olvasóm, oskolapadba ültem megint, bizony.

De azt hiszem, a komolyság kezdetét ismét el kell halasztanom :-), mert igen jó programok néznek ki hétvégére. Elsősorban Hangfoglalás 2008 van, amelynek keretében 4 helyen lesz rengeteg (ingyenes!) koncert, velem a szombat esti Cimbaliband koncerten lehet majd biztosan összefutni.

Nem tudom, ezt hogy egyeztetem össze a Villányi Borfesztivállal, ami szintén most van...vélhetően sehogy, úgyhogy valaki menjen helyettem is, aztán számoljon be róla (és hozzon valami finom bort, szívesen főzök hozzá)!!

Ha pedig vasárnap a beharangozott 10 fok ellenére is ki akarnátok mozdulni, legalább annyira, amíg a lakásból eljuttok egy másik fedett helyre, ajánlom a Keith Haring kiállítást a LUMÚban, vagy a World Press Photo-t a Millenárison.

Ma viszont minden lounge-rajongónak a hajón a helye, ahol a Café del Mar atyja, José Padilla fogja lazítani a hálás közönséget. Sietni nem kell (10kor kezdődik), kár, hogy a jegy elég húzós 4500 HUFért.

.

A világ Rama-szemmel

Ma reggel a következő reklámot sikerült elcsípnem a tévében: anyuka tízórainak való szendvicset keneget gyerekeinek Rama margarinból, amelynek mágikus hatása miatt később kislány gyerek okosan felel a tanteremben, kisfiú gyerek meg győztes gólt üt a gyeplabdameccsen. Na ja: kislánynak sárga, kisfiúnak kék doboz jár....

Talán már ebből is sejthető, hogy ezúttal nem a margarin undorító ízének és egészségkárosító összetételének fogom szentelni ezt a posztot (bár arról is tudnék írni): ettől az értelmetlen, érthetetlen és rendkívül káros sztereotípiától durrant el az agyam, már csak azért is, mivel a reklámfilmecske megtekintése pillanatában, úgy reggel fél 8 tájban épp a 4. kilométeremet kezdtem futni a konditeremben 3 csaj és zéró pasi társaságában. A másik teremben 20 másik csaj aerobikozott, szintén zéró pasival. Mindkét teremben csaj edző volt. Feltételezem, egyikük sem reggelizett rama margarint (ugyan ki reggelizik reggeli edzés előtt?). És lehet, hogy nemcsak képesek voltak korán felkelni és sportolni, hanem talán még a munkahelyükön is megállják a helyüket. Vagy nem. De hányok attól, ha úgy állítják be, mintha ezt a kérdést a doboz színe determinálná. Ha nekem egyszer gyerekem lesz, olyan helyen fogom felnevelni - say Svédországban -, ahol nem az a társadalmi elvárás, hogy a kislány okos legyen (meg szép, persze), a kisfiú meg erős és ügyes. Ja, és apuka is ott van, amikor a szendvicskenegetés történik. Vagy, horribile dictu ő kenegeti a szendvicset, miközben anyuka a konditeremben van.
Addig azonban be kell érnem olyan rendezvényekkel, mint a FIONA vasárnapi meseolvasása „Csipkejózsika” címmel, amelyben a „lányok is lehetnek kalandok főszereplői és nem a várba bezárva kell várniuk, míg megmenti őket a királyfi”. Gyertek Ti is!

Urbánus megfigyelés

A pesti szórakozásnak egy igen kellemetlen pontja van (már persze a szórakozóhelyek és személyzetük általánosan lesújtó körképén kívül): a hazajutás. Enyhítő tényező, ha anyagi helyzet vagy kényszer (járásképtelenség) okán az ember taxival teszi ezt, és súlyosbító, ha ittas állapot okán maga mellett tolt biciklivel. Biciklis pályafutásom első számú megfigyelés tehát ez: biciklit tolni nem jó. Részegen még annyira sem. Második számú megfigyelés: tekerni jobb. Még részegen is. Tenni mindezt autók mellett kivilágítatlanul (vajon miért hagytam otthon a lámpámat??) pedig hülyeség, de cool. Kivéve természetesen, ha a húgom csinálná, mert ez esetben a súlyos felelőtlenség és idiotizmus nyilvánvaló jelenként értékelném. :-)

Ollé! Ollé! OLLÉ!

E viva España!

Urbánus közmondás

Ki korán kel, később még alhat egy jót...

© RadioCafé

.

EB - 1.negyeddöntő

Bakker! De legalább mondhatom, hogy én megmondtam....
Légyszilégyszi ne legyen igazam, de német-olasz döntő lesz. Jaj.
.

Arról, hogy miért nem bírom az azzurrikat

Gondolom, mégiscsak meg kell magyaráznom, hogy lehet az, hogy megveszekedett romanista (kevésbé jártasak kedvéért: az AS Roma futballklub drukkere) létemre kifejezetten és nagyon gonosz módon, szinte az ellenféltől függetlenül az olaszok ellen drukkolok. Bár, ha jobban belegondolok, kis hazánkban a protestszavazás nem hagyomány nélküli fogalom...:-)

Abból, amit az olasz válogatott előad, arra kell gondolnom, hogy egy átlagos edzőnap kb. így néz ki:

Délelőtt - erőnléti edzés

Laza kocogás majd intenzív fetrengés szívszorító orvoshívó karlengetéssel

Délután - technikai edzés

a) "hogyan dobjuk fel magunkat" gyakorlása párokban

b) kamu tizenegyes kiharcolása

c) arcjáték fejlesztése pantomimszínész segítségével

d) különedzés Gattuso-nak (akit egyébként tényleg imádok): vérbenforgó szem és apagyilkos tekintet gyakorlása

Edzőterem:

a) arc- és szájizmok átmozgatása az állandó reklamálás érdekében

b) különedzés Materazzinak: nekifutásból lefejelni az ajtót: 3x15 db, utána talpalásos feladatok

Hát ezért...

Cáfoljon meg, aki tud... A VB-n a leggyengébb csoportba kerülve, egy emlékezetes kamutizenegyessel továbbjutva, egy szánalmas meccsen épphogy megverve egy gyenge és meg merem kockáztatni, nem kellően motivált (vagy nagyon fáradt) francia csapatot lettek világbajnokok. Azóta pedig a hazai bajnokságban egy olyan csapat dominál, amelyben egy, azaz 1 db olasz ember játszik. Hm...

Szóval tegnap örültem...de azért nem lennék meglepve, ha végül kiszínészkednének maguknak egy döntőt. Nem mellékesen, ez a mostani csapat jó eséllyel pályázhatna a minden idők legcsúnyább olasz válogatottja címre (és ott Andrea Pirlo lenne a csk., az biztos).

.